Goya sírhelye, a 13 gombostű és a grillcsirke
Frissítve: 2023. szept. 15.
A turisták körében ismeretlen, de a Madridiak egyik legkedvesebb, és talán leghangulatosabb ünnepére június közepén kerül sor. Június 13-án, Pádua-i Szent Antal napján vallásos, de főként népies vigadalmat tartanak a Paseo de Florida sétányon, és az itt található Ermita de San Antonio de Florida kápolnái körül.
Pádua-i Szent Antal Portugália és Brazília védőszentje, Spanyolországban pedig a varrónők és a párt keresők oltalmazója.
Pádua-i Szent Antal ünnepe, és a 13 gombostű legendája
Az ünnep alatt a templom körül, és a városnegyedben többnapos ünnepségsorozatot rendeznek. Egy helyi legenda szerint, ha a szent ünnepe alatt a templomban gyertyát gyújtunk, hamarosan ránk talál a szerelem. De ez még semmi, hiszen egy másik szokás szerint, azt is megtudhatjuk, hogy az elkövetkező egy évben -egyesek szerint hátralévő életünkben-, még mennyi udvarlót tartogat a sors számunkra. Ehhez nem kell mást tennünk, mint valahogy helyet csinálni magunknak az ünnep alatt utcára kihelyezett szenteltvíztartó körüli tömegben, és ha ez sikerült, egyszerűen dobjuk bele a nálunk lapuló 13 gombostűt. Micsoda szerencse, hogy éppen van nálunk! :) De ne siessünk még grillcsirkét enni, mert hátravan a jóslás utolsó lépése, azaz tenyerünket tartsuk a halomban álló tűk fölé, és amennyi ebből a kezünkre tapad, pontosan annyi udvarlónk lesz! Bevallom, azt nem tudom, hogy ha igazán pontos jóslást szeretnénk, jobb avagy a bal tenyerünket kell-e használni, és azt sem, hogy érvényes-e ha mindkét kezünket bevetjük a cél érdekében?
Gyere, tarts Velem személyesen, városnéző sétáimon, és fedezzük fel együtt Madridot!
A 19. század elején kialakuló szokás a környékbeli varrónőkhöz köthető, akikhez az évek során szép lassan csatlakoztak a reménytelenül férjre vágyó madridi nők is. A 13-as szám pedig egyrészt utal a szent napjára, másrészt pedig egy másik Spanyolországi szokásra, miszerint az ifjú párok, házasságuk napján 13 pénzérmét cserélnek.
Goya sírhelye Madridban, San Antonio de Florida kápolna
Az Ermita dupla épületét, a madridiak Panteón de Goyának is nevezik, hiszen egy „francia” vargabetű után, ma már itt nyugszik a spanyol festőóriás, Francisco José de Goya y Lucientes maradványa. A helyszín pedig nem véletlen, hiszen a kápolna falait és kupoláját Goya freskói díszítik. A hely további érdekessége, hogy valójában, két egymás mellett álló kápolnával találjuk magunkat szemben, amik ráadásul ugyanúgy néznek ki. Legalábbis kívülről! Az eredetit, a jobboldalon állót 1720-ban építették, amikor még ez a terület a spanyol király birtoka volt. Majd többszöri átalakítás után, végül IV. Károly rendeletére, 1792-98 között kapta meg szerény klasszicista formáját. A spanyol király, felesége kívánságára Goyát bízta meg a kápolna szolid belső díszítésével. De nem kis meglepetésre, a festő látványos freskókat készített, amik -korát jóval megelőzve- expresszionista és szabad impresszionista stílust tükröznek, és a társadalmi élet jeleneteit nyílt érzékiséggel ábrázolják, mindezt egy vallásos jelenet keretében.
Goya freskóinak témái a kupolában Pádua-i Szent Antal élete, illetve a főoltárnál, a Szentháromság imádása. A lisszaboni (Alfama negyed) születésű Szent éltéből azt a jelenetet választotta ki, amikor azért támasztott fel egy meggyilkolt embert, hogy az tanúskodni tudjon egy gyilkossággal megvádolt, de amúgy ártatlan férfi mellett. A hely és a téma arra késztet bennünket, hogy látatlanul egy vallásos műre gondoljunk, de Goya megtörve a hagyományokat, a templom legmagasabb pontján szegény, alázatos embereket jelenít meg, és a mennyei udvart a többi falra festi. Azután még egyet csavar rajta, és a középkori csoda jelenetét saját kora Madridjába illeszti. A lisszaboni temetőben összegyűlt tumultust egy korlát mögé helyezi, ahol szegény madridi emberek sokasága fut körbe, miközben ámulattal és döbbenettel nézik végig a ferences csodatételét, és maguk se tudják, de egyúttal ott állnak a művészettörténet egyik mérföldkövénél is. Ezek a madridiak az első tanúi annak a Goya-i univerzumnak, amely távolról sem alkalmazkodik az akadémiai normákhoz, hanem az alkotói szabadság impulzusának erejével berúgja az ajtót a modernitás felé, annak ellenére, hogy a freskót a Királyi Ház számára rendelték meg.
A különleges technikával készített freskóra helyi embereket, igazi hús-vér madridiakat festett, így finomítva népies jelleggel a vallásos témát. Goya egyedi ecsethasználata itt már jól felismerhető, sokan művészetének csúcspontjának tartják, mivel egy művön belül össze tudta egyeztetni a formai újszerűséget a hagyományos technikával. Energikus ecsetvonásaival összeolvasztja a barokk nagyvonalúságát és a rokokó kecsességét, mindezt olyan lendületes kifejező erővel, amely mindeddig ismeretlen torzításokra és egyszerűsítésekre épül. Sebtében festett "dühös" vonásokkal, és a színek lehető legkisebb kontrasztjával alakít ki egy-egy arcot, testet, mozdulatot és megannyi érzelmeket.
Két fő alkotása mellett néhány bájos angyalka is kikerült ecsetje alól, mert hát pár putto nélkül mégsem létezik egy valamire való templomi freskó. Ezek a művek azért is érdekesek, mert a zaragozai Pilar-bazilikán, és a madridi nagy Szent Ferenc-templomon kívül, ez az egyetlen hely, ahol a vallásos témáktól (mint nagy elődje, Velázquez is) egyébként idegenkedő Goya mégis ilyen képeket alkotott.
Goya nyughelye Franciaországban és hazatérése
Miután 1919. november 29-én Goya maradványai az Ermita de San Antonio de Floridába kerültek, a kápolnát 1927-ben múzeummá nyilvánították. Azért, hogy Pádua-i Szent Antal kultuszát továbbra is fenntartsák, a mindennapi istentiszteletekhez két év múlva felépítették a baloldali templomot, az eredeti másolataként, ezzel óvva az eredeti állapotát. Az egyhajós templomocska görögkereszt alaprajzú, és ma napig vallási célokat szolgál.
Goya sírját 1880-ban teljesen véletlenül fedezte fel Bourdeuxban a spanyol konzul (Pereyra), aki két évvel azelőtt elhunyt feleségének nyughelyét látogatta meg a franciaországi temetőben. A festő sírjára teljesen elhagyatottan talált rá, és -szerencsére- nemcsak hivatali, hanem emberi kötelességének is tartotta, hogy véghez vigye, hogy a zseni spanyol földben nyugodjon, megadva a kellő tiszteletet neki.
Azonban, az exhumálás során a sírban két koporsót találtak, és az egyikből hiányzott a fej! Ez utóbbit tartják Goya földi maradványainak. A másik koporsóban valószínűleg Goicoechea, a festő közeli, három évvel korábban elhunyt barátjának maradványai lehettek. Mivel nem tudták, pontosan melyikben nyugszik Goya, úgy döntöttek, hogy mindkét koporsót Spanyolországba viszik, viszont a dupla szállítási költségek miatt, végül csak 1899 júniusában kerültek át a hamvak Madridba.
Goya koponyája
De mi történhetett a fejjel? Eddig két elképzelés született. Egyesek szerint, a magyarázatot egy, Goya szülőfalujában (Fuendetodos) felbukkant festmény adhatja. Goya koponyája (Vanitas) elég egyértelműen árulkodó cím ahhoz, hogy arra engedjen következtetni, hogy a képet Dionisio de Fierros valóban Goya koponyája alapján készítette. A festmény egyébként később eltűnt, majd egy antikváriumban bukkant fel ismét, ma pedig a zaragóza-i múzeumban található. A másik elmélet szerint Goya maga rendelte el, hogy halála után vágják le fejét, hogy azt felhasználhassák orvosi kutatási célokra. (az őrült zseniről, és erről bővebben majd egy későbbi bejegyzésben olvashatsz...)
A kihagyhatatlan madridi grillcsirke
Na de mielőtt nagyon belekeverednénk Goya őrülten zseniális világába, de miután már megnéztük freskóit és síremlékét a helyes kis kápolnában, és ráadásul a fiesta forgatagában is részt vettünk, netán még a szerelmi jóslatot is megcsináltuk, akkor már csak egyetlen egy dolog maradt hátra! Mégpedig az evés, ami a szerencsés véletlennek köszönhetően, a magyaroknak és a spanyoloknak is az egyik kedvenc időtöltése! Idegenvezetőként, szinte minden csoporttól megkapom azt a kérést, hogy ajánljak olyan helyeket, ahova a turisták nem járnak! Erre a kérdésre nemcsak azért nehéz válaszolni, mert vannak ízlések és pofonok, hanem mert Madrid központjában egyértelmű, hogy nincs olyan hely, amit teljesen véletlen még senki nem fedezett fel! Nem kell azonban messzire menni a szó szerinti központtól, és olyan nagyszerű helyet lehet találni, mint a San Antonio de Florida kápolnái mellett álló ikonikus Casa Mingo, ami 1888-ban nyitotta meg kapuit. A Mingo Ház specialitása a grillcsirke, amit érdemes Madrid legjobb sidrajával kísérni. Az asztúria-i étterem egyszerű étlapján további finomságok is vannak, mint pl. az almaboros kolbász, a helyi pacal, vagy az elmaradhatatlan ensaladilla rusa.
Ismerd meg madridi városlátogató sétáimat, és tarts velem egy közös felfedező túrára!
