Miért Madrid Spanyolország fővárosa?
Frissítve: 2023. szept. 2.
Napjainkban már természetesnek vesszük, hogy Madrid Spanyolország fővárosa. De Madrid fővárossá válása nem egy természetes folyamat volt, hanem egy uralkodói akarat hozta létre. 1561-ben, II. Fülöp spanyol király váratlan döntése alapján az eddig viszonylag jelentéktelen Villa Madrid fővárosi rangot kapott. E döntés pontos miértjeiről nincs olyan -nem maradt fenn- konkrét írásos bizonyíték, amely II. Fülöp tollából származna. Ez a téma a mai napig sok spanyol történész érdeklődését kelti fel, akik korabeli udvari krónikások feljegyzései alapján kutatják és keresik a válaszokat.
A főváros olyan, mint a szív, a test közepén kell lennie! II. Fülöp spanyol király
Miért Madrid Spanyolország fővárosa?
Izgalmas kérdések? Rejtélyes válaszok!
Miért választotta a király ezt, az akkor még alig 12000 lakost számláló mezővárost fővárosnak? Miért, amikor nála sokkal gazdagabb, fejlettebb és nagyobb infrastruktúrával rendelkező városok közül is választhatott volna? Mi ösztönözte II. Fülöpöt arra, hogy megváltoztassa a főváros székhelyét, és véghezvigye az egész királyi Udvar átköltöztetését? Mik lehettek az érdemei és azok a pozitív adottságok, amivel Villa Madrid ekkor rendelkezett? Miért részesítette a spanyol király előnyben ezt a mezővárost, Barcelona, Sevilla vagy Lisszabon helyett? Ezekre a kérdésekre kutatók és történészek feltevései, elméletei és véleményei sokszor egymással szemben állnak, mégis megállapítható, hogy ennek az uralkodói döntésnek az okai politikai, földrajzi, társadalmi, stratégiai és emberi tényezők együttesében rejtőzik.
Toledo, elveszíti kegyeit
José del Corral madridi történész szerint, Toledo egy olyan város volt, amely iránt már V. Károly is nagy ellenszenvet érzett. Fia, II. Fülöp pedig egyszerűen iszonyodott a szűk és kacskaringós utcáitól, a túlságosan meredek emelkedőitől, amik megnehezítették az emberek és járművek közlekedését. De legfőképp a Tajo folyó okozta nyirkos klímától kínlódott, ami negatívan hatott az egészségére, mivel, mint az ismert, a spanyol királyi család tagjai sorra krónikus reumatikus betegségektől szenvedtek. Ez persze nem lenne elegendő ok arra, hogy az eddigi toledói birodalmi székhelyet felszámolja. A városban azonban egyre gyakoribbak lettek az ideiglenes, és szellemi hatalom közti konfliktusok, hiszen itt székelt a spanyol egyházi hierarchia legfőbb méltósága, a toledói püspök, aki az ország legnagyobb hatalommal, és vagyonnal rendelkező vallásos tekintélye volt.
Hol legyen Spanyolország új fővárosa?
Sevilla, az Új Világ központja?
Az új fővárosi rang legméltóbb várományosa talán Sevilla épp virágzó városa lehetett volna. Az andalúziai város pont Villa Madrid két hátrányával tudott versenyre szállni, miszerint a mezővárosnak nem volt közvetlen tengerpartja, illetve, távol esett a spanyol gazdaság elsődleges forrásitól (16. század). A tengertől 80 kilométerre fekvő Sevilla, a Guadalquivir folyón keresztül közvetlen kapcsolattal rendelkezett a közeli nagy óceáni kikötőkkel, illetve dagálykor a kisebb tengeri hajókat, gályákat, egészen a város központjáig is fel lehetett kormányozni. Így a város kikötője mozgalmas kereskedővárossá tette a szárazföld belsejében fekvő Sevillát. Egyrészt szintén ennek köszönhető az, hogy innen kormányozták az új gyarmatokat és irányították a velük való kereskedelmet. Sevilla, az újonnan felfedezett földrész, az Új Világ, Spanyol-Amerika "fővárosa" lett, és egyben az országba beáramló mérhetetlen gazdagság kapujává vált. Ennek ellenére azonban a város egy konfliktussal teli területen feküdt. A granadai Alpujarras részen kitört mór felkelések árnyéka egészen Sevilláig ért, és ez, mint egy esetleges új fővárosra baljós jelet vetett. Ez alapján végül II. Fülöp elzárkózott a város ez irányú törekvéseitől.
Lisszabon, a spanyol korona új drágaköve?
Bármennyire is furcsa, a másik város, amelynek megvoltak a lehetőségei Lisszabon volt. Ehhez nagyban hozzájárult az a híresztelés, miszerint hamarosan II. Fülöp lesz Portugália királya. Továbbá a király előtt Granvela birodalmi bíboros kellően méltatta Lisszabon stratégiai pozícióját, az Atlanti-óceán partján fekvő városnak közvetlen tengeri kapcsolatát Franciaországgal, Angliával és az Új-Világgal, valamint azt, hogy távol fekszik a birodalom szárazföldi határvonalától. A város nem tudott élni ezekkel a kiváltságokkal, nemcsak a portugál nemesek ellennyomása miatt, hanem mert II. Fülöp spanyol királynak fontos volt, hogy hatalmát Kasztíliai földön tartsa. Ugyanakkor Portugáliát egészen 1580-ig sem sikerült a Spanyol Koronához csatolni.
Barcelona, az örök rivális?
Barcelona ekkor ugyan valamennyivel nagyobb, viszont szegényebb város volt, mint Villa Madrid. Azonban a térség sok kellemetlenséget is okozott az uralkodónak. A problémák nagyrészt a város földrajzi elhelyezkedése okozta. A király folyamatosan veszélyeztetve érezte birodalmát a tenger felől érkező esetleges támadásoktól, valamint a város francia határhoz való közelsége is rendkívül bizalmatlanná tette. Ezeket a gondokat csak tetőzte a térség kommunáinak rendszeres felkelései. A lázadások után II. Fülöpnek kevés hatalma maradt az Aragón tartományban. Egyértelmű volt, hogy se nem tanácsos, se nem jó ötlet az Aragón Királyi Tanácsnak (Consejo de Aragón) nagyobb hatalmat adni.
A fővárosnak Kasztília földjén kell maradnia!
Azt biztosan tudjuk, hogy II. Fülöp ragaszkodott egy Kasztília városhoz, ami hellyel-közzel még központi részen is fekszik. Madrid környékén több olyan város is található, amelyek történelmi múltuk alapján joggal kaphattak volna fővárosi rangot. Ezeket II. Fülöp sorra kihúzta a listáról, valószínűleg a következő indokokkal:
Segovia lakosságának nagy része mór volt (megkeresztelkedett arabok), de nem csak ők, hanem a helyi kommunák tradíciója is veszélyt jelentettek. Alcalá és Salamanca csupán egyetemi városi jogot követeltek maguknak. Valladolid az eretnekség elterjedése miatt került kényes helyzetbe, amibe még a spanyol inkvizíciónak is közbe kellett lépnie. Ávila pedig végül azzal húzta ki a gyufát, hogy színre vitt egy olyan szatirikus darabot, amely egy hibbant uralkodóról szólt.
II. Fülöp célja egy olyan város találása volt, amelynek nincs püspöke, így vallási központ sem, nincsenek kommuna lázadások, nincsenek nagy múltú nemesi családok és birtokok, azaz nincs semmiféle komoly történelmi háttere. De mindenképp Kasztília földjén, természeti adottságokkal is bővelkedő helyet szeretett volna, ahol lényegében az egész királyságát fel tudja építeni.
Madrid, a kicsi mezőváros színre lépése
Villa Madrid 1202-ben kapta meg kiváltságlevelét, amely mezővárosi rangra emelte. Közel száz év elteltével, 1309-ben IV. Ferdinánd idején itt ül össze az első Cortes. Majd ezután, a korai középkorban Madrid többször is a királyi gyűlések helyszíne. Valószínű, hogy ezért kerülhetett Madrid II. Fülöp látóterébe. A független, királyhoz hű mezőváros kiváló földrajzi és stratégiai pozícióval is bírt. Gyakorlatilag pont az ország közepén feküdt, így az ország minden fontos politikai és kereskedelmi útvonalába bele lehetett illeszteni. Ebben az időben a városnak még nem volt kiépített ellátókörzete, nem kellett attól tartani, hogy már meglévő út elkerüli azt. Valamint Villa Madrid egy konfliktusmentes város volt, a Monarchiának nem kellett különösebb problémáktól tartania, sem politikai, sem vallási jellegű vetélkedéstől.
Luis Cabrera de Córdoba (1559-1623) korabeli udvari krónikás feljegyzéseiből további részletek derülnek ki, amelyek az uralkodó döntését befolyásolhatták. Villa Madrid a reumás király számára optimális klímával, és egészséges levegővel rendelkezett. A város környékén bőséges, és jó minőségű folyóvizek voltak, amik biztosították a város remek vízellátását, nem úgy mint Toledóban, aminek hegyrajza megkövetelte a rendkívüli mérnöki és mechanikai, ugyanakkor nehézkes és drága megoldásokat. Továbbá, bármi banálisnak is tűnik, de nyomós indok lehetett, hogy a dús növényzet, a közeli hegyek és gazdag erdők nemcsak a király tökéletes pihenését szolgálhatták, hanem a legnagyobb szenvedélyének, a vadászatnak is bőven hódolhatott.
II. Fülöp előtt álomként lebegő Madrid ma már valóság!
Választását feltétlenül meghatározta az ország egyes területeinek önálló történelmi fejlődése is. Az elhúzódó Reconquista (Visszafoglalás) és az utolsó arab emirátus, Granada visszafoglalásától eltelt 75 év nem volt elegendő arra, hogy Hispánia történelmi államai egy egységes "Spanyolországgá" kovácsolódjanak. Toledo, az addigi főváros, valójában csak Új-Kasztília fővárosa volt, de sem ez, sem ibériai félsziget többi jelentős városa nem jelképezte az egész országot.
II. Fülöp zsenialitása abban állt, hogy az országa sajátos fejlődési irányát felismerve, a régi kötöttségek felszámolásával elősegítette az egység kialakulását. Olyan helyet választott székhelyül, amely sem egyházi, sem állami kiváltságokkal, kötelezettségekkel nem rendelkezett, és az országnak szinte mértani középpontjában volt.
Igaz II. Fülöp 1561-ben átteszi a királyi székhelyét Madridba, de hosszú uralkodása alatt az országot a komor El Escorial palotából irányította. Apja, V. Károly német-római császár kudarcba fulladt tervei lebegtek szemei előtt: II. Fülöp Európa ura akart lenni! A fővárost nem örökölte őseitől, hanem ő maga alapította, azzal a nem titkolt céllal, hogy egy olyan grandiózus várost teremtsen, aminek neve hallatán örökké úgy emlékeznek majd rá, mint a fél világ urára.
